Sétáló

A proficoaching blogon Platón és Arisztotelész sétál peripatetikusan...
Nem mindegy, hogyan sétálsz, mikor beszélgetsz, és hogyan beszélgetsz, mikor sétálsz. Megvan annak a szabálya, amit a tapasztalat írt, nem íróasztalnál született.
Alapja a sétáló meditáció.
Ennek pedig ugyanaz a folyamata, mint a meditációnak. Ahogy a meditációban a légzésre (a tenyeredre, a mantrádra) figyelsz, és ha elkalandozol, ide térsz vissza, úgy a sétáló meditációban a lépésedet követed. Lassított felvétel.
Slow down - ez most a "trendi". Lassan, szinte végtelen, eleinte talán idegesítő lassúsággal haladsz előre, érzékeled a lépteidet, annyira, hogy valószínűleg - átmenetileg - az egyensúlyod is megbillen. Gyorsan kerékpározni könnyebb, mint lassan.
A zongorista előbb lassan gyakorolja azt, amit aztán virtuóz módon képes lesz majd játszani.
A madár röptét, énekét, az ember futását is le kell lassítanunk, ha látni akarjuk, mi is történik valójában. Lassan járj, tovább érsz - ebben az értelemben igaz!
Ahogy a lélegzésed lelassul, megnyugszik, elcsöndesedik a meditáció során, úgy a lépteid is megtalálják a saját - lassú - belső ütemüket a sétáló meditáció során, és lassan visszanyered az egyensúlyodat - milyen jó érzés.
Lelassulni. Slow down!
Félelmetes. Hiszen a búgó csiga is akkor áll biztosan, ha pörög. Gördülő kövön nem nő moha. Amíg mozogsz, élsz!
A meditáció rátekintés arra, ami van, minden apróságra kiterjedően, anélkül, hogy elrobognánk a részletek mellett.
A meditáció barátkozás a lassulással, a megállással - ezért erősödik meg benne a jelenlét, az élet!

A meditáció csupa paradoxon, mint a lassan járj, tovább érsz! furcsasága.
Ül az ember egy zsámolyon negyed órát, fél órát, órát, naponta, évekig - haszontalan, értelmetlen, bolond dolog.
Szeretne elcsöndesedni, ehelyett sokszor záporoznak a gondolatai. Igyekszik semmire sem gondolni, de legkevesebb arra gondol, hogy ne gondoljon semmire. Szeretne kiüresedni, de mi az, hogy kiüresedés, ráadásul a kiüresedés, amiről nem tudja, micsoda is, azért félelmetes, mert ott van benne a lelassulás, a megállás.
Bizalom, hogy lesz ebből valami, de anélkül, hogy akarnék belőle bármit is. Bizalom bizakodás nélkül.
Lenni, csöndben, magunkban, önmagáért a levésért - nagyon nehéz ezt lenyelni.
A tapasztalat mégis az, hogy a meditáció jó. A tudomány be is bizonyítja, hogy a meditáció jó. Azzal együtt, hogy az ember nem azért meditál, hogy jó legyen...

Na, most ugyanezt a sétára. Lassan, tizedmásodpercről tizedmásodpercre érzékelem, hogy lépdelek, minden mozdulatom, a mozdulatokkal együtt járó érzések, érzetek mind-mind tudatossá válnak, közben azért persze itt is a lélegzésben megmaradva, minden cél nélkül...

Ez a sétáló meditáció, a sétálva beszélgetés, a peripatetikus coaching alapja.

Abba pedig most bele sem kezdek, hogy ez a futás lényege is, egy újabb paradoxonnal: a futás mint meditáció? - mikor pedig a sétáló meditációban épp a teljes lelassulásról beszélünk; futásra gyorsítva lelassulni?
A meditáció, a sétáló meditáció, a futás mint meditáció - mindez a paradoxon világa.

Paradoxos (görög) - a közvélekedéssel, a látszattal ellenkező.
A meditáció, a sétáló meditáció, a futás mint meditáció paradoxonja: haszontalannak látszik, de hasznos. Bolond, aki csinálja, de ez a legésszerűbb, amit tenni lehet. Szenvedésnek tűnik, de jól esik. Időpocsékolás, de több időnk lesz általa. Értelmetlen, de nincs szüksége magyarázatra.
Látszólag semmi sem történik, mialatt meditálsz, de pont közben történnek a nagy dolgok.